A vendéglátásban a vendég az első.

Ma szerettünk volna az Istvándy birtokon ebédelni (uzsonnázni), kettő óra körül. (Szegedről mentünk volna, mert már korábbról (igaz, kb 10 éve) ismertük Önóket, akkor nagyon kellemes élmény volt.
Igaz, nem volt foglalásunk, mert úgy igazán a honlapjukról sem érződött ki, hogy kellene. Gondoltuk, egy próbát megért. Hát, nem, kár volt egyáltalán odamennünk. Mindent megértettünk volna, ha csak egy kicsit is udvariasabbak, alázatosabbak lettek volna. Elvártam volna, hogy (mivel belőlünk, vendégekből élnek) törjék magukat, hogy legalább elnézést kérjenek, legalább a látszatát megtegyék, hogy ptóbálnak 1 órahosszra asztalt varázsolni, vagy mondjuk azt mondani, jójjünk vissza 1-2 óra múlva.
Ehelyett egy (illetve kettő, mert a pultos höly sem volt kivétel) rezzenéstelen és rendkívül unott, barátságtalan képpel (bocs. arccal) egy NINCS csuszott ki a szájukon, majd egy aligelkerúlős mozdulattal, bemutatták, hogy egyébként is mi a fenét akarunk itt, menjúnk már a francba, csak láb aluatt vagyunk.
A történet ennyi, a vége pedig az, hogy e napon még két olyan helyen ebédeltünk és vacsoráztunk, ahol szintén nem fpglaltunk asztalt, de az egyik helyen (az Önók szomszédságában) rendkívül udvariasan megoldották, nem pedig elküldtek. A másik helyen, Hévízen pedig kértek (!) tőlünk fél órát és volt vacsoránk is egy óra alatt.
Szóval, így is lehet(ne), sajnos ezek után én (mi) Önöket sehol nem preferálom sem a magunknak, sem az ismerettségi körünkbe, ellenben a másik kettőt bárkinek bármikor, bármilyen eseményre fogom ajánlani.

Munkájukhoz azért sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: