Ha letérünk az útról, elég nehéz lesz a szembejövő autókkal megküzdeni, nem olyan széles erdei út ez, meg parkolót találni sem mindig egyszerű. De azért akad. Most, hogy átfedte egymást a Pünkösd és a gyereknap, elég sok nyaraló, hétvégéző család döngött arrafelé, számtalan gyerekkel. Miután rengeteg állat van a farmon, lótól a kecskéken át a nyulakig, népszerű erdei tombolda ez ilyenkor, foci, frizbi, függőágyak mindenfelé, mi meg csak enni gondoltuk, hogy beugrunk ide. Ebből aztán az lett, hogy némi sorbanállás után palóclevest kértem, nejem valami mangalicával töltött tortillát, én meg ráadásképpen egy nagyadag mangalicasültet. Szépen le is telepedtünk egy fatuskóhoz, szerencsére, vagyis őrangyalom bökdösésére éppen felnéztem amikor egy kis süldőgyerek a labdáját nagy ívben a levesemre irányította, és kezemmel fel tudtam fogni a csapást. De más veszély nem volt, nagyon hangulatos, szerethető közeg ez, közvetlen, nagyon jól főznek, és van egy ajándékbolt, vagyis termékbolt is, oda csak egyenként szabad bemenni, addig várakozni kell. Viszont az egyetlen kézmosási lehetőség is ez a terepen, úgy hogy az élénk felháborodás ellenére bementem kezet mosni evés előtt, mert én meg ilyen vagyok, A szabadtéri konyhán három-négy asszony dolgozik, fizetsz egy nagyot, bemondod a nevedet, aztán elmész lődörögni, és egyszer csak hallod ám, hogy valahol ordítják a neved. Akkor célszerű odaügetni hamar. Egyébként gyönyörű a hely, pihenj, fetreng a fűben, hintázz a hintaágyakban és érezd jól magad! A mangalicasült nagyon finom volt! De a leves is!
