Szent Kristóf Panzió Kapuvár

Második két napban mikor a főnökség volt a pult mögött kezdődtek a bonyodalmak mert mi reggelivel kértük a szállást de mivel éjszaka dolgoztunk így azt csak 11-fele fogyasztottunk el, vagy amíg a személyzet volt a pult mögött beszámították az ebédbe, na ezután már a főnökséggel nem lehetett megbeszélni. Ha ők voltak a poharakban a sör is kevesebb volt és valahogy a fejadagok is kevesebbek voltak. Ami még tetézte a dolgot, hogy a szobánk a mosószoba és a konyha fölött helyezkedett el így nap közben vagy a húsklopfolást halhattuk vagy a centrifuga hangját, habár a szobákat úgy foglaltuk le hogy ha lehet olyat adjanak amibe nappal lehet pihenni. Utolsó nap szóltunk hogy nem tudjuk elhagyni a szobát 11-ig hanem valószínű hogy késünk picit, erre meg 8-kor már a takarítónő a szobánkba volt és a ruháinkat ki akarták rakni a folyosóra, az egyik kolléga vitte be a sajátjába, ráadásul még azt a napot is ki akarták fizettetni. Összesítve: Munkásszállónak megfelel nem túl nagy igényekkel. A pincérlányok helyesek voltak és kedvesek, alkudozni lehetett velük, ugyebár ez a főnökségről nem mondható el.

Kiváló szakács lehet nagyon finom volt a vacsora. Reggeli bőséges kérésre elkészítik pl. a sonkás tojást, úgy ahogy kéred. Mikor végeztünk Kapuváron a munkánkkal, bár már elhagytuk a szállodát visszamentünk ebédelni. A szarvaspörkölt galuskával olyan adag volt, hogy a felét be kellett csomagolni, most ettem meg vacsorára és tudtam inni hozzá - mivel kocsit már letettem - egy pohár vörösbort.