Hacsi macsi őrhelye

Az akita jutott eszembe... régen is láttam ezt az emlékművet, de nem emlékszem erre a Hacsira... most úgy képzeltem, hogy... Hacsi 1917 óta itt fekszik a kövön és bánatos képpel várja gazdáját, aki bizony talán már sohasem jön vissza. De Hacsi ezt nem tudja, továbbra is bízik, miközben opálos szemeiben halványul fény... a falubeliek megsajnálják, rendszeresen visznek neki frissen szedett egeret, száraz macskaeledelt a távoli nagyvárosból, olvasnivalót a nap híreivel, de ő nem... csak szomorkásan pislant köszönetképpen. Amúgy lehet, hogy a gazdája éppen az a félmeztelen egyén, akit felöltözöttek fognak közre érzéki líraisággal, miközben megfogják a puskáját... elveszik tőle, odaadják neki? Na, milyen érdekes egy emlékmű ez. Egyébként meg tele van az ország érdekes és érdektelen emlékművekkel. Néha megállunk és megnézzük őket.