Valahol a térképen

Úgy alakult, hogy ma, mármint vasárnap, a Barátok asztalánál ebédeltem. Valahol csak kell. Kint nagyon meleg volt, gondoltam, inkább bent. Hányan vagyok? Egyen. Akkor jó lesz nekem ide. Ez egy kétszemélyes asztal volt, a létező leglehangolóbb helyen, a pult előtt, a konyhából ki-be járó forgalomban, meg a WC-re járók útjában. Hát nem örültem felhőtlenül. De ez egy felkapott hely, itt asztalt kéne foglalni előre, voltak is egész jó foglalt asztalok. Na jó, behúztam fülem-farkam, örültem, hogy kaptam asztalt. Aztán ha játszom a fejemet, van még 5 falu erre, meg 5 arra ahol egy étterem sincs. Szóval jó ez. A felszolgálás kedves volt tényleg rendben volt minden, un. Texas szeletet kértem (roston szűzpecsenye fűszervajjal, marhanyelvvel, főtt tojással, füstölt sajttal), mindez olyan jól sikeredett, hogy túl jóra is. Sokat vártam, vendég is sok volt, de egész jó falatok kerekedtek ki ebből, viszont olyan sok és vastag volt a sajtréteg, hogy egészen elborított mindent, és ettől olyan nehezen nyelhető lett egy idő után az evés, hogy majdnem a felét meg is hagytam. Pedig nem volt rossz. Maracujás limonádéval nyomtam le, hogy lecsússzon végre a helyére. De ehettem volna mást is, valami könnyebbet. De most már így van, így alakult ez. Jóllaktam, jó volt a kiszolgálás, hogy ez drága vagy sem, azt eldöntheti bárki, magáért az ételért 5900 forint jár, aztán még hozzájön a limonádé és a kovászos uborka (ami szintén nagyon jó volt).