Jó konyha, kiemelkedő pacalpörkölt

Egyszerű berendezésű, visszafogottan dekorált, szín- én formavilágát illetően a hetvenes évek kispolgári ízlésvilágát hordozó vendéglátóegység. Mint az étlapról megtudható, a vendéglő elődje a Boróka kocsma volt, ez alakult át 1993-ban a jelenlegi koncepció mentén. Az asztalon művirág, valamint menzába illő só- és borslisztszóró. A krémszínű abrosz helyett piros-fehér vagy kék-fehér kockás stílusosabb lenne. Nyáron az utcán fedett teraszt működtetnek.
Hagyományos magyar konyhát visznek, az étlap bemutatkozó sorai között azt olvashatjuk, hogy a klasszikus fogások mellett a modern konyha ízei is megtalálhatók az étlapon, aminek nem leljük nyomát. Ez nem is baj egyébként, de ezt a sort ki kellene hagyni az ars poetica-ból.
A habzókat is beszámítva több, mint egy tucat magyar bort tartanak, ezek között vannak névtelen folyó tételek és minőségi nedűk is, a Nyakas, a Frittmann és a Varga pincészetektől. Minden bort kimérnek decire is. Krusovice-t tartanak csapon, a palackos főzetek zömmel Heineken termékek, de tartják az alap Borsodit a Molson Coors-tól és Drehert is az Asahi-tól. A kommersz import tömények mellett három közép-vonalas belsőmagyarországi főzde pálinkáit tartják.
A tisztes adag rántott velő ízletes, a panír vastagabb az optimálisnál, de ez elnézhető, a sült burgonya átlagos mirelitáru megfelelően megsütve, a rizs nem igazán meggyőző, a tartár kifejezetten jól sikerült. Mindent egybevetve nem bánnánk, ha ez lenne e fogás alaptípusa a magyar vendéglátásban. A pacalpörkölt ízre, állagra egyaránt kiemelkedő, a kis adag is tisztes mennyiség. A főtt krumpli korrekt, a kovászos uborka kifogástalan, a kenyér egyszerű minőség, de friss, a hegyes erős kissé fonnyadt. Tartanak Kotányi chili-őrlőt is.
A kiszolgálás udvarias, lehetne szívélyesebb is.
Mindent egybevetve tisztes négy pont.