A Dióhéj a 70-es-80-as évek kisvárosi vendéglő hangulatát idézi berendezésében és étlapjában is. Bent kissé ódon hangulatú fa boxos ülőhelyek, s mivel légkondi nincs, inkább kinn foglaltunk helyet, talán 3 asztaluk van összesen a teraszon. Magyaros konyhát visznek, jól ismert fogásokkal operálnak. Örömmel láttuk, hogy vannak zóna adagok (körettel együtt 850 Ft, este is! ). Én először brassóira gondoltam, de a fiatal felszolgáló fiú inkább a cigánypecsenyét ajánlotta, mondván az ma nagyon jól sikerült, ő is azt evett, és a brassóiban igazi fokhagyma helyett fokhagymapor van. Míg az ételekre várakoztunk, megtudtuk, hogy most lett frissen festve az étterem, emiatt egy pár napig zárva tartottak, hogy ebédidőben tényleg nagy a tumultus, szinte folyamatosan teltházzal mennek ilyenkor, kaptam egy Kecskemét várostérképet, a fotókhoz kaptam plusz világítást. . . nagyon jól elbeszélgettünk, szóval tényleg olyan volt, mintha már ősidők óta ide járnánk, pedig most voltam erre életemben először. Az ételek azt hozták, amit vártunk, korrekt ízek, nincs semmi fakszni, minden az, aminek látszik, se több,se kevesebb. Ismerik és használják is a borsot és a paprikát. Annak ellenére, hogy csak 1 fogás, s az is zóna, nekem teljesen elegendő volt (na jó, azért egy fagyi még utána belefért, de erre direkt tartalékoltam magam)
Mivel este 9-kor zárnak, ezért ételt rendelni legkésőbb 8. 15-ig lehetséges.
