A belső része egész jól, sőt jobban is nézett ki az alapján, amire a retrós külső alapján számítottunk. Zöld-barna színharmóniában az egész belső tér, némi keleties motívumokkal vegyítve (bambusz, geometrikus fafaragás. . . ). Belépésünkkor az egyik pincér csak annyit kérdezett: "menü? " Majd az igen választ hallva elviharzott, úgy kellett utánaszólni, hogy oké, de hová üljünk és amúgy mi is ma a menü? ? Bárhová és gyorsan elhadarta, később kiderült, hogy halas menü is lett volna, de hogy ez mi lenne vagy már elfogyott. . . nos, ez nem került szóba. A májgombócleves csészében érkezett, az alaplé sztenderd ízű, nem rossz, a gombócok egész jól néztek ki és még máj is volt bennük, de kissé kemények voltak. A főétel tejszínes-cukkinis-csirkés farfalle tészta volt. Kolléganőm találóan jegyezte meg, hogy ez az étel úgy készült, hogy minden megcsináltak külön-külön és csak itt a tányérra rakták őket egymásra, aminek az lett a következménye, hogy az ízek nem értek össze. Amúgy nem volt rossz, de ez tényleg az az étel, amit én is bármikor összedobok otthon a konyhában és nem lesz rosszabb, mint amit itt kaptunk. A cukkinit túlfőzték, emiatt szétesett. Ráadásként volt egy szelet erdei gyümölcsös túrótorta (általában 2 fogásos a menü). Ez volt a menü leggyengébb fogása, ugyanis az alján lévő tésztát odaégették, konkrétan kozmás utóíze volt, így ezt nem is ettük meg. A pincér nem kérdezett rá, hogy ennek mi az oka. Az sem volt tiszta, mert nem mondta senki, hogy a menühöz jár 1 pohár szóda is, így egyikünk csak sima csapvizet kapott, a többiek szódát. Végül a fizetéskor vártuk, hogy mégis mennyi lesz az ára, mert ezt sem mondta senki, de ismerve a helyi menüárakat az előző napi tapasztalatok alapján azét nagyjából be tudtuk lőni, mire számítsunk. Végül kiderült, 1250 Ft. Szervizdíj nincs, de a leírt előzmények alapján csak minimális jattot adtunk. Egynek elmegy hely.
