A minap harmadmagammal tértem be hozzájuk. Tetszett a dizájn, a kiszolgálásról csak jót mondhatok. A rádió helyett valami jól megválasztott nyugtató hatású zenét tennék. Nem tudom, hogy a vendéglőtulajdonosok mikor jönnek rá, hogy mennyire snassz rádiót bömböltetni egy egységben, ahol emberek esznek. Az intim szféra brutális megzavarása ez, az ember beszélget s jön „valaki” és belebeszél. Az ételeket nem lehet egy szóban elintézni. Maga a koncepció – friss magyar halból slágerételek, és átiratok (harcsa-gyros, harcsa-wrap) - remek. A megvalósítás itt-ott megbicsaklik, néhol az indokolatlan spórláson. A halászlé kitűnő volt, tiszai, de szűrt, intenzív ízű, feszes halhússal benne. A halkocsonya dettó remek volt, a pontychipszet túlsütötték, persze ez filozófia, írják is az étlapon, hogy enyhén túlsütik. Így viszont nem ad olyan élményt, mint a haltepertő, az ember lényegében olajban sült lisztet eszik. Át kéne gondolni ennek a fogásnak filozófiáját. A harcsaelőétel finom volt, a saláta mellette lehetett volna fantáziadúsabb. Roston sült zöldséget is kért hozzá egyik asztaltársam, korrekt volt, kakukkfüves. A 3000 forintért elég kis darab harcsa melletti plusz 500 forintba kerülő salátaköret is lehetett volna igényesebb, nem szólva az egyébként finom halkolbász melletti dresszingeletlen jégsalátáról. Az olívaolaj, amit kértünk gyenge minőségű, pomace volt, elvárnánk az exraa szűzet, sőt abból is lehetne valami jobbacska. A kenyér száraz volt, szerencsére elfogyott, a szakács ment friss bagettért, abból is kaptunk két szeletet. Összességében jó hely a Helló hal, mely egy kis odafigyeléssel lehetne még jobb.
