A felmentő sereg

Amikor már minden elveszni látszik, és legyűri a jókat a filmben az ellenség, akkor, az utolsó képkockák előtt trombitaszóra bevonul a lovasság, a felmentő sereg és megfordítja a csata kimenetelét! Mentem az állomás felé Kecskeméten a szomorú, hideg sötétben, két helyről, az Alibiből és a La Vitából is kivert kutyaként jöttem el, amikor trárááá, ezen a rövid kis útszakaszon betoppant a harmadik kávézó! És mond: vándor, ne hagyd el Kecskemétet haraggal telt szívvel, bűneid bocsánatot nyertek, gyere bé idvezülni a jó melegre! Benyitottam, az arcom elé kaptam a kezemet, hátha itt is kapok a képemre, és reszketve megkérdeztem, hogy esetleg itt tényleg kaphatok egy kávét? Persze, térüljek csak be bátran, szeretettel várnak, itt van, persze van, mindig van kávé, milyen is legyen? Hát így történt. A harag démona spirál alakban kiszállt a szívemből, megbocsájtottam mindenkinek, és örömmel elfoglaltam a helyem a falként szolgáló üvegnél, a magasülőn. A kávé seperc alatt kész lett, és én hálatelt szívvel, zengtem dicséretét. A kávézó nagyon kis dizájnos, egy félbevágott retro buszt szimbolizál a pult, vicces színes kutyák ülnek itt-ott dekorációként, és egyáltalán, művész meg art minden. Szeretettel gondolok rá azóta is!