Sok oka van

Nos, ez részben egy forrás, részben egy kirándulóhely, amúgy meg egy tanösvény kiindulópontja is. Kékkúti vizet mindenki látott már, ha nem is ivott, nehéz úgy ásványvizek között turkálni a boltban, hogy ne akadna a szemünk elé a Theodóra-Quelle vize. Egyébként nem hívták mindig annak. Magáról, az üzemről nem is írnék, az nem ide való, de mellette van egy, sokak által ismert. használt szabadfelhasználású forrás, amiből mindenki annyit visz, amennyit csak akar. Sok évtizeddel ezelőtt még csámpás, dőlt drótkerítés volt és egy munkás húzta fel egy kerekes kúttal a vizet. Aztán kiépült a nagyüzem, kamionok sora viszi a megtöltött palackokat, a kinti közforrás is fejlődött szépen. Egy időben a kerítés oldalán volt, állandóan csordogált belőle a víz a kis árokba. Csupa vasasan vörös volt minden az árok vizében. Azután elektromos is lett, nyomkodni kellett egy nagy piros gombot... egy időben iszonyan élveztük, hogy mi milyen egészségesen iszunk, marmonkannákban hordtuk haza, még mosogatni is kékkúti vízben mosogattunk. Néhányszor meg előfordult, hogy sűrű, okkersárga vizet kaptunk a csőből, nagyon büszkén ittuk, hogy most mi itt majd kicsattanunk az ásványi anyagoktól, meg az egészségtől, amíg egy öreg paraszt le nem hűtötte a lelkesedést, hogy ni má, a barmok megint fölszívták a szivattyúval a homokot... erre meg aztán köpködtünk is sűrűn. Most, jelenleg, egy amolyan ivócsarnokféle van kiépítve, oda lehet járulni vízért, állandóan jönnek-mennek az autók, van, aki sok palackot hoz tölteni... idén egy kicsit elhanyagoltnak láttam a közvetlen környezetet, volt ez már gondozottabb, romantikusabb is, de talán majd lesz is még.