Kalandok oda és vissza

Némi kitérők után, mivel bejutás híján elzarándokoltam Csikáriára meg Imre-majorba, majd feltöltekezvén visszajutottam ide, és közben az is kiderült, hogy a plébános úr hazatért ebéd utáni elcsavargásából, megtaláltam egy amolyan közmunkást, az megtalált nekem egy kertben dolgozó nénit, az meg beküldött egyenesen a parókiára, a plébános úrhoz. Hát végül meglett mégis. És már jött is, hozta is kulcsot, mentünk a templomba. Szép, szép a templom, meg van egy bizonyos egyedi sajátossága, de éppen tatarozzák az alsó részét elől, ez sokat levon a vizuális értékéből. Reméljük, megéri, mert majd újra teljes pompájában ragyog. Szóval, most így néz ki belülről, jól elbeszélgettünk tisztelendő vezetőmmel, ő is mondott jópofa dolgokat, például azt, hogy az a fazon, aki a főoltár felett van, és Krisztus képében mutatkozik, tulajdonképpen egy református lelkész, ő volt a modellje a festő munkája során Jézusnak. Na, haha, bruhaha, református lelkész katolikus templom mennyezeti freskóján, mint Jézus. Az orgona sajnos nem funkcionál, látszólag ép, de nincs aki játsszon rajta, viszont valaki hozott és adományozott egy zongorát, na az meg itt van. Szóval, így mulattuk a napot, aztán várt az út és indultam tovább, miután megköszöntem szépen a szíveslátást.