Mászkálódás a történelemben

Tegnap meglátogattam a Horthy-kriptát és sírt Kenderesen, mondtam neki, hogy ok, nyugodjon már békében, ne kísértsen vissza állandóan 100 év múlva is, aztán ott a temető sarkánál nyílik egy ilyen nagyobb park, benne a többcélú emlékművel, szóval, itt a jászkun huszárokra is emlékezünk, az első világháború értelmetlen ostobaságára és az áldozataira, mellette van egy ilyen trianonizáló tábla is a szétszakadt országról, ami éppen az első világháború következménye volt. De a park csak tovább működött, nem nyughatott tomporán a magyar, Horthy idejében is itt avatták sorra a vitézeket, meg amikor újjáéledt a "rend", és a rendszerváltás után totyakos bácsikák is elkezdtek szakmányban vitézekké válni, na, akkor megint kapott némi funkciót a hely, és az irredenta, soviniszta apókák felölthették újra a molyirtós jelmezeiket. Én is római centurióvá meg székely lófővé avattam magam, ha már e helynek ilyen misztikus ereje van, meg amúgy is farsang van, busójárás, vagy mi. Ott fent szárnyal az angyal, kardot ránt, pajzs van a kezében, valamit jelent, szerintem mindent, csak békét nem. De hát ez is a velünk (tovább) élő történelem, az életünk, anyáink, apáink, őseik életének része, el kell ide jönni és eltöprengeni a tanulságokon.