Halászcsárda Keszthely

Meglepő módon nem lehet semmilyen "Colás" terméket rendelni, ami persze nem feltétlenül baj - csak picit szokatlan. . . Mindannyian más főételt rendeltünk, kicsit többet kellett rá várni, de elvoltunk addig is. Én Camembert sajtot kértem, diós bundában - de az nem éppen ízlésemnek megfelelő volt, szóval ez az én magán bajom :D - nem történt probléma cseréltünk egymás között. Végül Cordon Bleu-t ettem, ami hatalmas adag volt. A társaságunk másik tagja nagyon elégedett volt a halászlével, és még megspékelte egy harcsapaprikással is. :) Mindent egybevéve mi jól éreztük magunkat, jól laktunk, nem volt probléma.

A kiszolgálás jókedvű, és közvetlen, időben is elég gyors. Az ételek ára az étterem adottságaiból kifolyólag nem túl olcsó, de ár-érték arányban teljesen korrekt. A választék és a mennyiség megfelelő, illetve a minőség az átlagosnál sokkal jobb. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy hangulatos környezetben, minőségi ételeket, jó hangulatban elfogyasztani.

Akkora adagot kaptunk, hogy a maradékot becsomagoltattuk, és plusz egy vacsoraadag kitelt belőle. Sőt még kértünk elvitelre egy vegyes halászlevet is, ami szintén finom volt. A mellékhelyiség is tiszta volt, látszik, hogy odafigyelnek a rendre. Sok izgalmas fogás van még az étlapon, úgyhogy mi biztosan visszatérünk ide. Mindenképp ajánlom másnak is, ha igényes helyen ízletes ételeket szeretnének enni.

Büdös ponty, sületlen keszeg. Egy halászcsárdában. Ebben az étteremben elszálltak a szép évek. Lépni kellene a minőség, kedvesség, vendégcsalogatás felé. Kellene egy arc, ami csak itt jellemző. Nem össze-vissza abrosz, dekoráció stb. Kellene valami milliő.

Nem tudom mi alapján feltételezte, hogy pénz nélkül jövünk, két gyerekkel! Már ez sem tetszett, de a másodjára felkínált helyre leültünk. A férfi nem vette jó néven, hogy az első felkínált asztalt elutasítottuk, ami a parkoló mellett volt közvetlenül. Leültünk az asztalunkhoz. Kaptunk étlapot, majd 15 percig a kutya nem foglalkozott velünk. Végre megérkezett a pincér. Rendeltünk volna egy szörpöt és 3 limonádét. Mind fél literes lett volna. Erre a pincér flegmán közölte, hogy akkor miért nem kérünk egy liter limonádét, hiszen ugyanaz. No itt telt be a pohár. Pofát vágva elrobogott, miközben még beszéltem volna hozzá. Van egy kevés tapasztalatom a matematika terén, és 3x5 dl nem 1 liter. De lehet, hogy rosszul hiszem. Oly mértékben tartottuk felháborítónak mindkét férfi viselkedését, hogy felálltunk, és otthagytuk a csárdát. Gondolom a kártyás vendégek nem felelnek meg a színvonalnak. Gratulálok! ! !