Ez itt viszont egy közös tulajdonban lévő múzeumegyüttes, különböző épületekben vannak a részek, elég bonyolult nyitni, zárni őket egy embernek, de mind a hatra vettem kombinált jegyet, ha lúd, legyen kövér. Magánmúzeum, tehát hiába vagy ősöreg aggastyán, akkor is fizetsz! és még fotójegyet is, különben elkárhozol a pokolban! Hát így jártam. . . a pénztárban valami harsányan magyarkodó fazon ült, spanyol kalóz módra kendő volt kötve a fejére, és éppen azt dörgedelmezte, hogy már milyen ember az, aki a magyarságát nem vállalja fel, vagy fél felvállalni? Ez előre vetített a kiállítás szellemét, és hát tényleg olyan. . . azután egy nő jött elő, ő is nagyon magyar volt, és ő is azt mondta, hát bizony fel kell vállalnia magyarságot, na! Ő adott drága pénzen közös jegyet, a hét múzeum közül hatba, mert a hetedik, a giccs, az most zárva van, tehát itt kezdtem a babában. Két szinten felváltva valami ősmúltazás, meg valami népi-nemzeti minden, az elszármazott területekről érkezet babák, nagyon változatos a magyarok viseleti szokása, csodaszépek is akadnak közöttük. Hun származásúak is vagyunk, meg, mint megtudod, sumér persze, meg a Szűzanya is sumér volt. . . háát, jó, akkor legyen. Ez a felső szinten derül ki. Ha elteltél a nemzeti adalékkel, a recsegő-ropogó padlókon, lépcsőkön való mászkálással. akkor visszamehetsz a pénztárba, hogy ihaj, itt volnék, kérek kinyitni egy másik múzeumot!