Two in One

Hát nem is tudom... nem lehetne a kettőt valahogy különválasztani? Az rendben van, hogy ugyanabban az épületben vannak, de hivatalosan két különböző múzeum, két bejárattal, elég eltérő tematikával... meg alaposan különféle módon is osztályoznám őket. A kisvasutas kapna egy négyest, a preparált hullaház meg hát.. szóval azért az az alja, de talán egy kettest mégis. A vasútmodelles elég látványos dolog, sok munka volt vele, esztétikus is, meg érdekes várni, hol, mikor merre kanyarog, modell-mértékekhez képest hatalmas területen zümmögnek a kisvonatok, évszakok és domborzati viszonyok váltják egymást és ki-ki kedvére annyi időt bámészkodhat egy ilyen különlegességen amennyit csak akar. A trófeákra - mondjuk, ez magánvélemény - eléggé haragszom. Nem volt ez így egész életemben, kiskoromban azt gondoltam, hogy az állat az csak egy állat, a hős vadász meg attól remek ember, hogy puskával jól agyonlövi az erdőben a fenevadat, aztán szőnyeg lesz belőle vagy fogas az előszobában. Ma már elég perverz szenvedélynek tartom, tudjuk, az ember egész állatfajokat irtott ki sok helyen, és azt, hogy egy távcsöves puskával megöl egy mit sem sejtő élőlényt, sportnak nevezi. Én meg nem. Levágott, preparált állatfejek sok helyen vidéki kocsmák falait díszítik, és a kilőtt idősebb hímek, kanok húsát még csak meg sem eszik, megy az enyészetbe. Hát ilyen ez a rész, van, ahol 6 tigris maradványa virít egy falon egymás mellett, mert egy nem volt elég a jómódú hősnek trófeának, hatot kellett lelőni és elhozni Indiából. Szerintem ebben az országban is vannak ezerszám trópusi vagy hazai állatok valamilyen maradványai, amik szobadíszként funkcionálnak. Most mit is szerethetnék ebben? Inkább magamra veszem azt a kedves, jóindulatú megjegyzést a minden múzeumba bemenő utazóról...