színes hétköznapok

Ami nagyon nem tetszett, hogy a szigeten álló egyetlen stég vége "beköltözhető" volt, azaz a valódi Balatoni strand feeling sem volt meg, ahol önfeledten lehetett ugrálni a vízbe.
Ami ugyancsak nem ízlett, az az, hogy nem dohányzó szobák is dohányozhatóak voltak, és a nyitott nyári éjszaka ömlött be a szomszédoktól érkező dohányfüst.

Amivel leginkább megvagyok elégedve, az az étel volt. Csúcsszuper minőségű étel várt reggelire és vacsorára. Kedvencem a szuper rántotta, a vegyes kompót, a kalács, a gyümölcs leves, extra finom volt az aranygaluska. Persze néha belelehet futni rosszba is, de akkor azt a tányért félre kell tenni, és újra a svédasztalhoz menni, mást keresni. Reggelenként hiányoltam a dobozos mézet (nem szeretek ott az svédasztalnál pepecselni a kenyér mézezéssel), és zavart, hogy vacsorára ha csak vizet kértünk, akkor sok esetben mosogatatlan, használt poharat kaptunk.

A szobák felszereltek, van törülköző (ami a szobában kell), van hajszárító, és van a kád előtt függöny. A szabad konnektor itt is kevés, de ez várható volt, és hoztunk hosszabbítókat és elosztókat. A tv-n értehetetlen okokból nincs M2 adó, csak M1 és M4, így rossz idő esetén sem lehet a gyereket a mese elé ültetni. A TV hagyományos nagy házas, így azon a saját, otthonról hozott mesék sem lejátszhatók.

A dolgozók iszonyú kedvesek mind a pincérek, mind a recepciós, mind a takarítók.

A kilátás lenyűgöző volt, még a harmadik emeletről is.