Ezért a kis emlékműért már csak kipattantam a kocsiból, egy "Itt egy normális szent! " rikkantással. Azt például nem tudom, hogy ezen a hídon miért osztrák zászló van, mert ez a híd elég messze van Ausztriától, de sebaj. De az emlékmű! ! Na, itt egy ötös Szent Kristófnak! Róla ugyebár azt tudjuk, vagy hisszük, hogy egy teljesen posztbiblikus szent, a semmiből találtatott, és annyira legendás, hogy még a bármilyen zizi jelenéseket elhívő egyházak sem adnak neki igazán hitelt. De elfér a többi között, attól, hogy nem volt igaz, még jelentős csodatévő és védőszent, sokfelé cipeli a kisdedet a vállán. De nem is ez a fontos, tényleg! Hanem az üzenet! Mivel ez a környék (is) hemzseg a trianonozós emlékművektől, amiknek a vetülete az együgyü lelkekben az, hogy csóró Magyarország van a célkeresztben, benne áll a szép, izmos, pirospozsgás legény terpeszben, meg a pártás-pruszlikos honleány, az öt körülöttünk lévő ország lakói meg sátánarcú, patás, villásfarkú démonok, sakálok, hiénák és keselyűk, a fogukról csorog a vér, vicsorogva kúsznak és mind szét akarja tépni, lerabolni, a lengőgatyás meg a pártás-főkötős ártatlant. Ez úgy nem annyira baráti hozzáállás a szomszéd népekhez, és akkor itt van ez a Kristóf a semmiből! Verj hidat, ne éket, emberek népek közé! ! Istenem de szép! Kár, hogy ez az egész így el van dugva a Szigetköz dzsungelében és nem látja, nem olvassa, így nem is érti meg senki!