Olyan kis reggeliztetőnek tűnik, gondolom a bentlakók idevánszorognak papucsban meg csíkos fecske pizsamanadrágban, aztán eszik a tálcákról a jót. Erre utal a berendezés is. Mi meg csak úgy, idegenek az utcáról, aztán á la carte. Kis zavar támadt, hogy vendégek vannak, jaj, mit tegyünk, aztán kölcsönösen uraltuk a helyzetet, étlap van, feleségem gyümölcsleves, én húsleves, aztán haltepertő, meg nekem a roston sült fogas. Kíváncsi voltam, mi sül ki ebből? A levesek napközis tálcán érkeztek, együtt a kettő, nejemnek nem tetszett a "szamócakrém", azt mondta, nagyon porból van, viszont nekem szokatlanul ízlett a sűrű, gazdag húsleves, mélybarna, finom lével. És a fogassal meg haltepertővel sem volt nagyobb gond, nem egy művész a szakács, de mit várjunk itt a töltés alján, rákérdeztem a fogasra, hogy egyáltalán beszéljünk valamiről, mert a kislány csak úgy tehetetlenül álldogált a pultban, hogy van a Tiszába fogas? Erre azt mondta, hogy ez horgász kérdés, ő meg nem horgász. És inkább bekapcsolta a zenét. Valami 20-30 éves retrók mentek, de nem zavaróan. Evőeszközt először nem kaptunk, nyilván sok vendég volt, és így elfelejtődött, de azután lett az is. Halkés nem volt, hát csak úgy villával ettem a halat. Nem volt rossz a fogas, tényleg. De emlékezetes sem, csupán egy megsütött ebéd. schwepeseket ittunk hozzá. Árak pedig: szamócakrém leves 1990, marhahúsleves 1990, haltepertő zöldségekkel 3390, fogasfilé roston 4990, hasábburgonya 900. . . a végeredmény 15440 forint lett az ebéd végén. Annyit nem ért meg, a hely sem, meg az étel sem.
