Valahogy nincs ez kitalálva

Szóval, itt van a (talán) legnagyobb költőnk szülőháza és körülötte a város. Természetes, hogy élénk kíváncsiságot vált ki az emberből. Nos, hogy a központban, a főtéren van, ez kissé olyan, mintha a klasszikus parasztház köré épült volna a többi épület. De ez így nem baj, azért kerüljünk beljebb. Nincs nagy forgalom, pár család sétál ki és be, a csúcsrajáratás 10 napja volt, azóta visszazökkent az élet valamennyire. Szóval, mászkál ki-be a néhány család, a belépőjegy meg úgy van megoldva, hogy a kissé frusztrált hölgy nem tudja, hogy hol legyen, mit csináljon. Ha elfog valakit, aki vállalja, hogy nincs jegye, akkor teljesen hülye módon, az épület végébe kell vonulnia az elfogottakkal, ott adhat ki jegyet, közben meg a teljes ház felügyelet nélkül marad, gyerekek idétlenkednek a konyhában, a hálószobában. Bennünket is elkapott, bár mi kérdeztük, hogy hol vehetnénk jegyet, és nagyon zavarta, hogy megint kivonta magát a felügyeleti forgalomból. Egyébként közepesen érdekesen van berendezve a ház, inkább a korhoz köthető némi emlék, csak a hangulat kedvéért, nem túl sok tárgyi való, udvaron gémeskút, a kertbe kétfelől lehet bejönni, kimenni ellenőrizetlenül, aztán próbáljon ezzel az egésszel kezdeni bárki, amit akar. Az emlékmúzeum már egy sokkal összeszedettebb dolog, átsétálunk a műfordítók szobrai között és egy modern épületben sok érdekes, interaktív figyelemfelkeltő eszközzel lehet a költő életének korszakait követni. Így a kettő együtt nagyon jól kiegészítik egymást, az egész környék erről szól, érdemes erre időt szánni, nem hiszem, hogy bárkinek ne bővítené a hiányos ismereteit. És különben is: ez valóban egy nemzeti emlékhely.