Félreajánlás

Tulajdonképpen ajánlották, azért jöttem ide. A tündérhölgy az információs irodában mondta, hogy jöjjek csak ide, menü, meg más is van, jó lesz ez. Amikor ott ültem, akkor jöttem rá, hogy voltam már itt, de akkor más volt a neve. Régen volt, egy fél busznyi bandával, kollégákkal álltunk meg itt, és milyen más az országútról nézni a várost, meg milyen vonattal, meg gyalog mászkálni benne, de azért csak összejött a fejemben, hogy ez valamikor valami Dreher nevű hely volt, most meg évtizede már Desperado, meg valami western-fíling. Negyed három volt és csak háromig vannak nyitva (??), szóval, menü elfogyott, de kérhetek bármit, Bűnbánóan készételt kértem, nem akartam feltartani zárás előtt a konyhát. Nem volt jó ötlet egyáltalán. Újházi tyúklevest kértem, meg pacalt, azt a múltkor nagyon jót találtam, fellelkesített. De nem itt találtam. Itt a leves is dögunalom volt, nélkülözött minden örömöt, elballagtam egy kis Erős Pistáért, attól se lett sokkal jobb. És a pacalpörkölt sem sikerült. Teljesen érdektelen, még a krumpli sem volt jóízű. De nem volt ehetetlen egyik sem, csak némán vertem a fejemet, hogy miért nem kértem inkább valami mást, valami indián- vagy cowboy-kedvencét? Most a konyha rossz, a szakácsnő gyenge, vagy a felmelegített étel már megadta magát a kelletésnek, nincs már kedve jóízűnek lenni, de félek, hogy sohasem volt az. A hölgy, aki felszolgált rendes volt, kedves volt, mondta, ne zavartassam magam, ráérnek, amíg van vendég, csak érezzem magam jól, de nem sikerült. Sajnálom. Nem volt drága. A hely sem rossz, de nem gondolok szívesen vissza az ebédre.