Átlagosnak mondható fősodratú hely, mindkét irányban meglepetéseket hordozó díjszabással

Hangulatos, kissé kopottas retro étterem a 28.000 lelkes alföldi kisvárosban. A vendéglátó egységnek otthont adó egyszintes ház oldalán szépen festett nagyobbacska kulacs- dombormű. A beltérben fából ácsolt asztalok és székek fogadnak, a mennyezet nádborítású.

A vendégtérben tartanak chili-, só- és borsdarálót, valamiért ezt nem teszik a vendég asztalára, nem is hívják fel rá a figyelmet, de aki kiszúrja, az odaviheti a tányérja mellé.

A falon berámázott festmények, a polcon kulacsok.

A tányéralátét helyi cégek reklámjait integráló impregnált A4-es papír, amit esztétikusnak, helyhez illőnek nem mondanánk.

A férfi mosdó ajtaját nem lehet bezárni.

Saját tágas parkolójuk van, ami nem hátrány.

Hagyományos magyar konyhát visznek. Az étlapon meglepő módon a levesek után a köretek, majd a saláták következnek, ezek után tüntették fel a reggeliket, a desszerteket, majd a készételeket, a hideg és meleg előételeket, a halételeket, a frissensülteket, a gyermekmenüt, s az italokat.

Kínálnak többek között hortobágyi palacsintát, többféle halászlét, pontyot, harcsát, süllőt különféle módon elkészítve, rántott libamájat petrezselymes burgonyával, brassói aprópecsenyét, csülköt Pékné módra, óvári, bakonyi és Holstein sertésszeletet, bélszínjavát gazdagon, azaz velővel, gombával és szárnyasmájjal.
A napi menü meglepően olcsó, az á la carte árak viszont egyes esetekben elképesztően magasak. A pontyszeleteket körítve 6000 (!), a harcsát 6500 forintért kínálják, a pontyhalászlé 5200 ft (!). A csirke-, pulyka- és sertéshúsból készült ételek zöme 4000 és 5000 forint között mozog körettel együtt, ami átlagos ár/érték aránynak mondható 2024 októberében.

A kiszolgálás formálisan udvarias, egyébként személytelen. Az kifejezetten zavaró, hogy percekig kell várni az étlapra, pedig senki nem volt az étteremben, midőn leültem s a pincér is láthatta, hogy megérkeztem, hiszen köszöntünk egymásnak. Társam valamivel később érkezett, akkortájt kaptuk meg az étlapokat.

Arany Ászokat csapolnak, tartanak továbbá 11-féle nagyipari multisört a három óriástól az Asahitól, a Heinekentől s a Molson Coorstól. Tízféle magyar bort kínálnak, de pohárra nem adnak egyet sem, legalábbis az itallap szerint. A kommersz tömények között a pálinkák jelentenek némi felüdülést.

Kértünk a déli menü keretében szemesbablevest és rablóhúst petrezselymes burgonyával, valamint almakompóttal. A szabadszedéses levesben mind a bab, mind a zöldség, mind a burgonya alaposan túlfőtt, ezzel együtt nem volt egy élvezhetetlen produkció. A rablóhús sem verdesett csúcsokat, az egyes elemek vegyesen kerültek a tányérra, nem nyárson. Az alma nem főtt meg a kompótban, kissé nyerses volt. Nem kiugró menza-szint, mint ahogy az 2150 forintos ár is az, sőt, még a menzáknál is kedvezőbb.

A pacalpörkölt szaftja leveses, de maga a pacal jó ízű, a krumpli átlagos, gyenge minőségű ipari kenyeret adnak mindemellé.

Lepukkant, szénsavmentes, élvezhetetlen kólát kaptunk, 1000 forintért fél litert. Ez viszont kidobott pénz volt.