A kétcsövű mellett a család

Ugyebár a kiskunfélegyházi templomokat szelektálja így a nép a tornyaik száma alapján. A kéttornyú (kétcsövű) az újabb, és e létesítmény mellé került a Szent Család szobor is, mely tudomásom szerint egy valóságos földi halandó, a vallásilag megszállott K. Szabó Imréné Kiss Márta asszony adománya. Ez még nem tenné különössé a művet, és töprengtem is azon, hogy mi benne a furcsa... Például érdekes, hogy a szobrok derűsek. Többször megnéztem a képet, amit csináltam róluk, és bizony, minimum Mária meg a gyerek is inkább mintha mosolyogna, talán ez a szokatlan, a szentek állandóan szigorú, keserves vagy szenvedő arcokat vágnak, így szoktuk meg őket. Ez abból is látszik, hogy mekkora szenzáció, hogy Csarodán van a mosolygós szentek temploma, ahol kivételesen derűs emberi gesztus van a festmények arcán és ez mennyire ritkaság, hangsúlyozták ott. De ez a szobor is inkább mosolygós! De van még valami. Hogy olyan kis gyerekes az egész. Aztán rájöttem, mitől, hát a testarányok miatt. Viszonyítva nagyobb a fejük a testükhöz képest, mint egy átlag felnőttnek szokás és ez inkább a kisgyerekekre jellemző. De legalább egy emberibb szobor ez is, még a repkedő fej sem ront rajta semmit, ami a talpuk alatt csapong.