A kun őstermékenység

Nagy kunbaba-vadász vagyok, ez az asszony pedig ritkább megjelenési forma, a legtöbbször a kunbabák viszonylag egyforma férfiakat szoktak ábrázolni, mintha futószalagon készültek volna (ld. pl. karcagi kunbaba-szoborpark) De Karcagon is van egy nő a sok férfi között, és ő is hasonló habitussal rendelkezik. Miután utánaolvastam, sokat emelkedett az alkotás a szememben, különösen azután, hogy alakult annak idején bizottság, aminek az volt a feladata, hogy bizottságosdit játsszon, azután nagy közvéleménykutatás, meg a esztétikai vita következett, hogy eredeti, ősi formájában jelenjen meg a kun asszony, vagy valami modern, szép nőként... ja, igen, hát ilyenek vagyunk. Az utókor bír aztán abszurd, idealizált teremtményeket faragni a történelmi ősökből. Szerencsére itt a józan ész kerekedett felül, és az ősi elemek dominálnak. A kun egy ilyen ázsiai jegyekkel bíró nép volt, az asszonyi termékenység szimbólumai meg rajta láthatók. Igen, ilyen hassal, ilyen mellekkel. Ez nem egy kitenyésztett aktmodell, ez egy ősasszony, a népe egyik erős gyökere. Amíg a baromarcú férfiak fickósan hadakoztak, ő szült, főzött, mosott, nevelt, szőtt, font, gyűjtögetett, stabilizálta a háttér segítő állandóságát. Itt a Kiskunság és Kiskunlacháza határmezsgyéjén egy kunhalmon áll, és hirdeti, hogy egykor ő volt itt otthon, mi csak a később errejárók vagyunk.