Nem a gasztronómia fellegvára

Úgy kezdődött, hogy Kiskunmajsa táján ideje volt a késői ebédnek, gyorsan telefont elő, melyik a legjobb étterem a városban, és lám, kidobta a Lópofát, mint a legajánlatosabbat. Rendben, hiszünk, akkor oda! Jól ki kellett érte menni a városból, de hátha megéri! Nem keltett rossz benyomást. Olyan csárdaszerű csárda. Parkoló van, füves, fás, kapu van, a kerti úton nyílnak a virágok, szépen gondozott a közvetlen környék, pávák ás pulykák kiáltanak a ketrecből, bent meg valami esküvőnek vagy annak a vendégei ebédjének volt éppen vége, Rögtön kérdeztem, hogy zártkörű vagy bejöhetünk? Be, persze, a bevezető asztalsornál nyugodtan le lehet ülni. Étlap van, alaposan magyaros a választék, hideg volt kint, eleredt az eső, egy meleg Jókai bablevesre gondoltam, majd velővel töltött sertéshúsra. Nejem legényfogólevessel, túróscsuszával vigasztalta magát. Nem kellett sokat várni, két levesestálban jött is az étel. Meglepően nagy mennyiség, kb. 3 tányérra való fejenként. Sűrű volt, minden volt benne. És nem állítom, hogy rossz volt. Kicsit ízetlen, tettem bele alaposan erőspaprikát. De zavarba hozott, hogy rengeteg krumpli volt benne, Különös, de legalább annyi, mint bab. Szóval babos krumplilevest ettem, nekem a Jókai bableves nem ilyen, a tejföl meg különösen hiányzott belőle. Viszont mindenféle húsdarabok, szalonnák, csülkök akadtak rendesen. Tulajdonképpen már a levessel jól is laktam. Jött a kifejezetten jelentős adag velővel töltött hús, a sültkrumpli semmilyen ízű volt és viszonylag kemény, a rántotthúsban meg rengeteg velő, kifejezetten hal-ízzel. Feleségemmel is megkóstoltattam, szerinte is halíze volt. Ezt egy darabig turkáltam, nem nagy öröm volt enni, közben a nejem azt mondta, hogy a túróscsuszája összeragadt tésztákból állt, túró alig, inkább tejföl, Végül is nem éhesen, tele hassal távoztunk, nem kértük a maradékok becsomagolását, de nem voltunk igazán elragadtatva az ebédtől. Nos, mindez 13.810 forint volt, üdítővel és borravaló nélkül. Ettől sem voltam elragadtatva.