A Mindenható mindig lestoppol

Hát ez nagyon aranyos történet, el is mesélem. Mentünk át Kocsordon, nem volt itt semmi terv, csak hát éppen útbaesett. És egyszer csak hopp, ott van! Nem katolikus, nem református, egy unitárius templom! Jaj, de jó! Vackolódás, helykeresés, mellékutcában autót le, és irány befelé! De hát éppen vasárnap volt és istentisztelet, normális ember nem akar zavarkodni ilyenen, egy kicsit lődörögtünk azzal, hogy ez van, kívülről talán lefényképezzük és elmegyünk. De ekkor kijött a kicsoda is? Templomszolga? Sekrestyés? Harangozó? Szóval az a tipikus figura, aki idős, hajlott hátú, húzza a lábát és haja is kevés van, és szinte minden templom körül akad egy ilyen szóval, kijött sebesen bicegve, hogy a tiszteletes asszony azt üzeni, hogy már csak egyet énekelnek, aztán lehet bejönni, el ne menjünk! Ááá, egyből imádtam az embert meg a tiszteletes asszonyt, beültünk a hátsó padba, a templomember adott énekeskönyvet, és fel is lapoztuk a megfelelő oldalon és tehetségünkhöz mértem megpróbáltunk velük énekelni. Nem volt hosszú, pármondatos dicsőítés, aztán a tiszteletes asszony gyorsan lezárta a ceremóniát, a kb. 8-10 hívő kiszéledt, mi pedig birtokba vettük a terepet. A drága hölgy visszajött az ajtóból, aztán elkezdtünk filozofálgatni az egyazistenen, Magyarországon elég ritka az unitárius templom, inkább erdélyi sajátosság, a Nagy Ignác utcai főtemplomukat azért itt is jól ismerem, tegnap is éppen ott voltam. sok közös helyet ismertünk, Erdélyről mesélgettünk egymásnak, az ottaniak különbözőségeiről, meg a történelmi vallási együttélésekről, például Bözödújfaluról is. És így lett aztán a futó kis megállóból nagyon jó idő, tiszta, rendes, igaz emberekkel való találkozás. Hátul, a templom mögötti háztömb túlsó részén van egy Unitárius látogatóközpont is, bár ez be volt zárva, de nem baj, így is gazdagabbak lettünk egy nagyszerű látogatással!