Ilyen is, meg olyan is

Mondjuk, így összhatásában vegyes a benyomás. A monostori erődből kijövet feltűnt ez a létesítmény az út túloldalán. Valami vendéglátósnak látszott messziről. Közelítve még mindig kételkedtem, mert csak két nagy fagyis zászló volt kint, lehet, hogy csak egy cukrászda vagy büfé... egészen közelről már étteremnek tűnt, ki is van írva, egy próbát megér. Gyorsan megnéztem a mobilomon, az ittjartam.hu szerint Komárom legjobb étterme, na, akkor meg pláne! Gyerünk! Belülre csak oltási igazolvánnyal engednek be, abszolút egyetértek, jól teszik, nekem van is, csak akivel voltam, annak meg csak egy igazolópapírja volt. Na, azzal nem lehet. Nagyon helyes! Hát akkor kint, a teraszon. Volt egy kétszemélyes, icipici asztal, közvetlen a bejárati lépcsőnél, de az annyira sivár volt, hogy nem fogadtam el. Vártunk egy picit, aztán felszabadult egy kellemesebb, nagyobb asztal, odaültünk. Az egyik felszolgálóhölgy kissé fáradt, de határozott volt. Fácánleves... csészében jön, ezt a fácánt felrobbantották... cafatokban, nyesedékekben van, számtalan kis csontdarab, csontszilánk közte szanaszét. Állandóan a szánhoz kellett nyúlni, kiszedegetni, kiköpdösni, de csonttányér az nem volt, hát akkor a leves kistányérjának szélére valahogy... csupa maszat voltam a végére, törölgetem is magam szorgalmasan. A libacomb párolt káposztával egész jó ízű volt, jobban szerettem volna hagymás törtburgonyával, de csak sültkrumplival volt. Amúgy a teraszok tele voltak, népszerű a hely. Bent meg szinte nem ült senki, üres volt a hely, szépen megterítve. Nem tartom drágának sem az ételt. A választék elégséges, sok étel kapható, bőség az étlapon. Az nyomorult dolog, hogy 5 méterre dübörög mellettem egy kamionoktól terhes országút.