Neves búvóhely

Kezdetben vala a kondorosi csárda, körülötte róna, puszta, semmi síkság... aztán később lett csak a falu a csárda köré. És ki ne tudná, hogy ez volt itt Rózsa Sándor híres búvóhelye? Meg más betyároké... (azért célszerű a csárda meg a múzeum különválasztása értékelés szempontjából, mert egymástól függetlenül látogathatók és például merőben eltérő az értékelésem a kettőről.) Szóval, megint a betyárvilág. Amerikában a cowboyokból lett kiemelkedő gyilkosok, Magyarországon meg a eastern pusztai bűnözők. És a nép állítólag a betyároknak szurkolt, őket leplezte, bújtatta a törvény ellenében. De miért volt a törvény ellen a nép? Miért a bűnt pártolta inkább? Mert a törvény egyet jelentett a királlyal, földesúrral, önkénnyel, hatalmi erőszakkal, és akkor mégis inkább az egyszerű nép rablógyilkos gyermeke... A múzeum megvalósítása kiváló. Egy bánatos asszonynép ücsörög a bejárat mellett a sarokban, és ha érdeklődő akad, lelkes aktivitásra fakad, önként indul és mesél, csinál képeket a betévedőről, és mindent szívesen mutogat. A személyzet is ötös tehát. Rózsa Sándor bábja hangosan megszólal, ráadásul még modernkedik, személyeskedik is, invitál, na jó, hát benne vagyunk minden játékban, mi is csináltattunk a lánnyal közös képet magunkról a haramiával. Ha egy üzlet beindul... és igazán érdekes, igényes a kiállítás. A történelmi csemegéken kívül nagyon hangulatos a használati tárgyak elrendezése, a búvóhelyek kialakítása, az interaktív részvétel. Talán a gyerekek is élvezik, remélem. Feladatokat lehet kapni, keresgélni. Bár nem tudom, hogy mutattam volna be egy pici gyereknek, hogy "na, Pistike, itt van nemzeti büszkeségünk, a gyilkos rabló bácsi" vagy hogy? De ez legyen a szülők problémája. Egyébként a kiállítás ingyenes.