Jó ez jövet-menet

Úgy alakult, hogy itt talált minket az ebédidő. Mondjuk, hogy az ittjartam.hu alapján választottam ezt a helyet, de ez csak 50%-ban igaz, tulajdonképpen nem volt választék, és ez adta magát az úton, még úgy is, hogy azért a neten rákerestem, hogy ez valami jó. A teraszon volt hely, elszórtan osztrák ebédközi vendégek voltak, mint általában mindenhol a határ környékén és zömükben itt is inkább nyugdíjasok. A fogadtatásunk nem volt kiemelkedően emlékezetes, de barátságtalan sem, mondjuk azt, hogy üzletszerű. A pincér N. G., az asztal a 43-as. A tételek között Theodora víz, natúr gyümölcslé, rántott csirkemáj, citromos v. csirke szerepeltek. Elfogadható időn belül kaptunk is ezekből, a csirkemájhoz tálalt burgonyasalátától nem voltam annyira elragadtatva, inkább citromos volt, mint ecetes, de beletörődtem és bele is szoktam. Hát most ilyent eszem. Nem volt drága, amit ettünk. Különösebben élmény sem volt, senki részéről. Megebédeltünk, és a dolog el volt intézve. A parkolóból való kigördülés közben a kőből kifaragott Nixon kutyus nézett utánunk.