Most, hogy a park felől betámadtunk, kiderült egy, az ínséges időkben is működő múzeumot rejt a hatalmas épületkomplexum, ilyenkor nem haboz az ember, hanem kilincset ragad és betép. A hölgy a portán előjött és a legnagyobb sajnálkozását fejezte ki, hogy technikai okokból ma mindenkinek ingyenes a múzeum, és még fotójegyet sem kell venni, bár máskor kéne. Na, mi ez, ha nem felhívás táncra? Haladéktalanul nyomultunk is felfelé a lépcsőn, köszönve a kedvességet. Az első szinten cipőtörténeti kiálltás van, állítom, hogy érdekes, figyelemre méltó. A magasszárú cipőktől a szép magyaros papucsokig sokféle lábbelit láthatsz itt. Van azután egy helytörténeti, meg Batthyányi-történeti kiállítás is, az ország első független miniszterelnökére nyilván emlékszel az 1848-as szabadságharcból, meg a szegények orvosa Batthyányira is. Az ő emléküket őrzi a hely, többek között. A második szinten a nagyterem, inkább bálterem, a terasszal a parkra nézve, ahogy jobb kastélyokban szokás, és persze a szalon meg az ebédlő valamilyen szinten modellezett helységei is láthatók. Érdemes megnézni a házat, nem minden része látogatható, nem is minden része rendbehozott, de ahol járhatsz, az is kielégítheti az érdeklődésedet. Meg az az antik, misztikus világ, ami körülvesz.