Egy ártatlan maradvány

Az tulajdonképpen tényleg érdekes, hogy Olcsai Kiss Zoltán soha nem élt Körmenden, mégis nagy tiszteletnek örvendett itt, a város díszpolgárává is választotta. Két szobra marad az utókorra, az egyik ez a kedves, komoly szocreál lány, tipikus lakótelepi díszítmény, de a hajdani időkben propagandacélokat is szolgált, az olvasásra ösztökélt a könyvtár előtt. Most elbújt a kastély mellett a buszmegálló mögé, de nem túl sikeresen, mert a buszmegálló átlátszó, és így is látszik hogy olvas. Valaha büszkeség volt az olvasás, egy műveltséget hirdető korban, ma, a nemzeti tompa butaság előretörésével inkább szégyen, (Pár hete egy orvosi rendelőben olvastam a könyvemet, vagy 50 várakozó ember között. Egy doktornő odajött és kifaggatott, hogy ki vagyok és mit olvasok, annyira ritka manapság ilyent látni.) Szóval, itt van ez a maradék lány, én meg szeretem, hogy itt áll és olvas. Olyan kis nett, rendezett, tisztelettudó és magányos.