Hiábavaló várakozás

Mivel a terasz részen már meglehetősen sok asztal foglalt volt, ezért inkább a belső terem felé vettük az irányt. Nem sok jóval kecsegtetett, hogy megjelenésünk semmilyen reakciót nem váltott ki a pincérekből; az egyik felszolgáló lány közönyösen került ki, miközben a terasz felé igyekezett; az ilyenkor általában szokásos köszönés ezúttal elmaradt.
Legyünk elnézőek, sok a dolguk, nyilván nem érnek rá ilyen haszontalan dolgokra - nyugtattam magam és a társaság többi tagját.
Helyet foglaltunk. Abban a biztos tudatban kezdtünk várakozni, hogy mivel nyilvánvalóan észlelték megérkezésünket, néhány percen belül étlapokat is kapunk és felveszik az italrendelést. 5 perc után már kellemetlenül feszengtünk az üléseken, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a felszolgálók a hátuk közepére kívánnak minket, legalább is nehezen lehetett máshogy értelmezni azt a tényt, hogy ránk sem hederítettek, és gondosan ügyeltek rá, hogy még szemkontaktust se létesítsenek velünk.
10 perc után kezdett egyértelművé válni, hogy valószínűleg nem itt fogunk jóllakni. 15 perc hiábavaló várakozás után álltunk fel az asztaltól.
Amilyen közöny kísérte megérkezésünket olyan a távozásunkat is. Ebben legalább következetesek.
Fentebbiek miatt értékelni nem tudom az éttermet, ergo a hely számomra értékelhetetlen.