Ahogy nézed a tájat és szíved éppen megszakad a szépségében, ez a látvány ivódik az emberbe leginkább, a két közeli templom. Na, hát több se kell ilyenkor, rohanok, mint a mérgezett szélvész, hogy odaérjek zárás előtt, be is rontottam és nagyon kedvesen, szertettel fogadtak. A hölgy felhatalmazott rá rövid beszélgetés után, hogy persze, jöjjek csak bármikor vagy bárkivel, ott lakik, abban a házban, és nála a kulcs, csak szóljak. És akkor módomban állt végigandalogni ezek az ősiségen, bizarr neve van, Sion egyházközség, de nem bántó, nagyon szerethető a belső légkör, csupa normális, kedves, nevető ember a miliő. Faácsolatú karzat, mint az igazi templomban, régi farönkök a lépcső, egy kő-Pietá is akad, Mária Terézia szólt bele, hogy mi legyen a templomokkal, nem tudom, annak idején ez hogyan működött, de a világi uralkodó sokszáz kilométerről egyszercsak kitalálta, hogy egy kis magyar faluban milyen templom legyen, vagy milyen ne, és mikor és hol. Nyilván más dolga sem volt. Igy aztán az evangélikus Mária meg evangélikus Jézus elé építkezhetett a katolikus Mária meg egy katolikus Jézus egy másik fészket. . . így megy ez, ennyire komoly és ennyire hiteles is. Én nagyon ajánlom a helyet, megmelengeti a lelket, emberi közeg, földközeli, semmi fennhéja, basáskodó. . . gyertek el ti is!