Ez a remek borozó még fejlődött is.

A minap olvastam egy érdekes szöveget a balatoni gasztronómiáról, azon belül Köveskálról, mely a helyi lakosok és a “bebírók” azaz a befektető-beköltözők közti viszonyról szólt többek között. A cikk egyik következtetése az volt, hogy a falu infrastruktúrája nem bírja el a vendégsereget. Vélhető, hogy e tekintetben is szerencsénk volt, hogy utószezonban nyaraltunk a Balaton mellett, mi nem érzékeltük a nagy tumultust.
A Káli Kövek nevű pincéhez, melynek nagyon kellemes kerthelysége van – erről tavaly már szóltam – déltájban ültünk be, a tulaj kissé másnapos volt, mondta is, de azért igyekezett helytállni a vendégek rohamában.
Mindenki eldöntheti itt, hogy műanyagpohárban vagy első osztályú kristálypohárban kéri-e a fröccsöt vagy bort, ezt értékeltük. Tavaly óta megnyitottak egy belső termet is, ahol szintén le lehet ülni borozni, forgalmaznak kézműves szörpöket is.
Mi kértünk egy üveg két decis kiszerelésű bodzaszörpöt, szódát valamit egy-egy deci bort az alaprizlingből és alaprozéból. Mindennel megvoltunk elégedve, idén is nagyon jól éreztük magunkat náluk, jó lenne évente visszatérni.