Bocsánat, hogy így jár az eszem

Szóval, ott a faluban bandukolva egyszer csak megpillantom ám ezt a szobrot... ott áll, és én is ott álltam és Isten engem úgy segéljen, az jutott eszembe, hogy kiomlott a bele... hogy ez valami horror-cucc, vagy valami népies anatómia bemutató, aztán az első sokk után ugye, az ember látja ám, hogy ezek itt gyümölcsök... de még ez sem valami felmentés, mert a mesebeli boszorkák, farkasok, kisgömböcök elnyelnek egész családokat, házakat, erdőket, mit tudom én... aztán meg most kiomlik a bennék, mint farkasból a nagymama. A néne elég zord arcát nézve ez volt egy kézenfekvő magyarázat. Na persze, a hülye vándor utánaolvas, csak azért, hogy ne maradjon örökre hülye, és akkor kiderült, hogy ez ám a bőségszarus édesanya... hát hogy is mondjam. Igen, biztos. De miért is kételkednék én abban, amit a szobrász, azaz fafaragó úr (Pólin Elek) akart mondani ezzel? Hát biztos igaza is volt.