Kozárdon az identitás

Hát itt így hívják a magyar magyarnak a magyarja típusú emlékművet, hogy identitás. Van egy nagy könyv, elég vastag, és abba bele van írva a himnuszunk első sora. Tulajdonképpen, attól az emlékműtől, ami az identitást akarja felébreszteni, kifejezni, erősíteni, valami ilyent képzeltem, hogy te itten aztán egy magyar vagyol, na. És akkor az egy identitás, jól megmondják neked, hogy magyar vagy. És lehet, hogy itt értesülsz erről, itt szembesülsz ezzel és felszabadultan továbbmész, hogy juhhé, magyar vagyok! De hogy Isten áldja meg a magyart, vagy magyarokat, az nem a te identitásod, hanem talán istené. Máshol meg God Bless America, vagy God save our gracious King... (de sok dolga lehet ennek az istennek, ha minden nép egyszerre énekel himnuszt...) De még mindig itt, Magyarországon... mit üzen ez a dolog még nekem, aki ott állok? Hát azt, hogy a magyarok többsége elég rosszul tud olvasni, zuhan az oktatás színvonala, és akkor ezért kiírják ide ilyen óriás betűkkel, mert feltételezik, hogy ezt talán el tudod olvasni, még ha magyar vagy, akkor is... és akkor tényleg identitás, szembesítenek a rögvalósággal, a társadalmi tendenciákkal. Vagy azért ilyen nagy betűs felirat ez, mert Istennek szól elsősorban, az meg már milyen messziről néz a felhőkből, nem olyan könnyű ám az, onnan mindent látni, de ha ilyen jó nagyok a betűk, akkor biztosabb. Lám, mi mindenre jó ez az emlékmű. Csak azt nem tudom, hogy például az ateistáknak mit mond? Vagy azok menjenek a manóba, azoknak nincs is identitásuk, meg semmijük.