Gyermeküdülő és Turistaszálló Kunbaracs

Sose gondoltam volna hogy lesz valaha egy olyan hely amit a màsodik otthonomnak mondhatnék, de Kunbaracs az a hely. Mìg az ember nem látogat el oda, addig nem értheti igazán azt amit most ki szerettem volna fejezni mondanivalómmal. Erika, János,Nóri imádlak Titeket :)

Én 4 vagy 5 éve járok ide mindig vissza. Nem tudom pontosan, mivel nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egész évben ezt a pár hetet várom. A szüleim is tudják tanusítank, hogy a tábor elötti utolsó napokban már nem is nagyon vagyok otthon. Lélekben már Baracson vagyok. Végigpörgetem az emlékeket, az embereket. Amikor végre valahára megérkezek akkora öröm önt el, hogy tudom végre itt vagyok. Olyan érzés ez mit amikor hosszú utazás után hazaérsz. Azt, hogy milyen nagyszerű ez a tábor az is mutatja, hogy nagyon sokan vagyunk akik vissza járnak ameddig csak tudnak. A legtöbb ember számára a legfélelmetesebb a korai kelés lehet. De az sem kínzásból van. Meg lehet szokni. Itt az a jó, hogy nem úgy lovagolsz mint a legtöbb lovardában, hogy odamész, felülsz a lóra, lovagolsz, leszálsz és hazamész. Itt te pucolod, nyergeled, itatod, lovagolsz, leszereled és kiviszed. A táborban soha nem unatkozol. Mindig van valami program. Vagy amikor nincs akkor alszol, ha tudsz. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Ha teheted mindenképpen menny el!