és onnan már csak párszáz lépés, és meg is van a sír, meg a faragott oszlop. Itt egy nagyfejedelem nyugodott, és a honért dobogó hőn magyar szívek ezt lelkükön is viselik. Szóval, aki az őseit tiszteli, az a magyar, vagy fordítva. . . Hogy mi van? Hogy már az avarok is az őseink? Nahát. . . . a magyarok olyanok, mint az egyszeri gyerek, akinek a régi viccben azt mondják, hogy köszönj szépen nagyot minden bácsinak, mert nem tudod, hogy ki az apád. . az hiszem, akár a magyarok, akár a székelyek a mai napig feltáratlan eredetű nép. Vannak elméletek, a finnugor rokonságon kívül hunok vagyunk/voltunk, szittyák, leszakadt zsidó népcsoport, trákok, illírek, türkök/törökök, kipcsakok, mongoloidok, csak még a konyhakredenc nem volt igazán az ősünk. Most meg már az avarok is! Csókolom, ősapa! De azért ez mégis egy kagán, egy nagyfejedelem leszármazottja, aki itt van elhantolva, szép faragott totemoszlopot kapott, mint egy indián főnök, rajta állatszimbólumok, nyelvescsókot váltó madár is, a ló meg legfelül, kos is van lent, szóval, megadtuk a módját. . . a hatalmas csont is oda van készítve az oszlop alá, ha az ősnagyapa feltámad, legyem mit ennie. . . a domb, a sírhant meg itt van mellette. Azért csak gondolj bele, mi minden volt, történt ezen a tájon! Ki mindenki járt itt előttünk! Egy csoda a történelem, na! Egy mesebeli varázslat.