Petesmalmi Vidrapark Lábod

A természetes környezet került átalakításra, hogy a 2 szabadba visszavadíthatatlan vidra bemutatható legyen. Napi 3 etetés alkalmával megnézhető a vidra cukiskodás: Tomi vidra halat válogat evéskor, Bonnie beéri bármivel, csak hal legyen. A tanösvény rövidke, nem itt dönti meg senki a kilóméter rekordokat. Ellenben a csendes, türelmes megfigyelőnek lesz látnivalója: békésen úszkáló hattyúk, vizen korcsolyázó molnárkák, békák, nagyhal rablása, akár még a 15 vadon élő vidra is látható. A nádkunyhóban Matula bácsi hangulat: csak a csend felel,
vagy leginkább a vízivilág hangjai. A gólyák már indulásra készen állnak, utolsó készleteiket
töltik fel a nagy utazás előtt.

A parkban tehát jellemzően azokkal a mentett vidrákkal lehet találkozni, akiket nem lehet repatriálni, és a park állandó lakói maradnak. Ezt tudva indultunk el a Mike község melletti Petesmalmi Vidraparkba, hogy a meghirdetett egyik etetési időpontra odaérjünk, és így lássuk a bentlakókat. A 6616-os közútról egy kb. 2 kilométeres földút vezet a parkhoz. Nem mondom, hogy kényelmes, de a mostani nagy szárazságban személyautóval is sikerült végigbukdácsolnunk, nekünk is, másoknak is, a felporzott agyagon. Ám ha eső áztatja ezt az utat, akkor inkább ne próbálkozzon a reményteli látogató. Megérkeztünk, a két tüneményes vidra vígan pancsolt a kis vizecskében, majd lelkesen befalták a hal-ebédet, miközben egy kedves hölgy aranyos, ugyanakkor informatív bemutató szöveget mondott róluk. Nem volt sok hal, nem volt sok szöveg, így nem forrt fel az agyunk a rekkenő hőségben. Láttuk, hogy a park részét képező közeli vizes élőhelyeken egy egész csapat szürke gém, néhány kis kócsag és gólya keresi ebédjét, és ha a melegben lett volna erőnk, kedvünk végigjárni a tanösvényt, biztosan láttunk volna még tollasokat. De inkább nem kísértettük a hőgutát. Szerintünk tehát a bekötőút milyenségét és a madármegfigyelés lehetőségét összeillesztve érdemes a parkba látogatni. A vidrák a ráadás!

A facebook oldalukon mindig friss információk találhatóak, és az üzenetekre is gyorsan válaszolnak. A vidrákat az etetéskor lehet megnézni, ami előre kihirdetett időpontban van, de addig sem lehet unatkozni. Van egy 2 km-es tanösvény, kilátóval, ahol meg lehet csodálni a környék vízivilágát, és a kicsiknek játszótér is van, illetve pihenő padok, asztalok, ahol el lehet fogyasztani esetleg a hozott szendvicseket.

A másik csalodás, ki volt irva egy táblára, hogy zárva. Gyors telefon, tényleg zárva? Mert nem ezt írja a NET. Nem vették fel. Elindultunk, az agyig sárban. Félúton telefon, fel vették. Építés miatt zárva, mondták. És a Facebookon fent van. De a saját weblapon nincs jelezve. És mert indultunk el, hívás nélkül. Arra, hogy hívtuk a válasz az volt, látta csak patikában volt éppen. Szóval csak az menjen, akinek van megfelelő autója és előtte elbeszélés.

Vagy, ha kiemelten jó pillanatod van, akkor halat is dobhatsz neki. Amúgy aranyosak a kis foglyok. Hát ennyi a vidrarész…
Ami kicsit jobb, az a tanösvény, ami nem túl tan, nem erőltették meg magukat az építők, de azért van pár információs tábla is a madarakról. Elmehetsz egy amolyan kilátófélére, amit nem tudom, miért építettek oda, mert sokkal többet nem látni fentről sem, mint lentről, de nyilván felmész, ha már ott vagy. Viszont ha nem véted el az utat és egyenesen a madárleshez mész, az tényleg nagyon jó! ! Nádkunyhó, félkörben felemelhető keskeny ablakokkal, és ha van türelmed és nem egy ricsajos gyereksereggel vagy, akkor szép hangulatok foghatnak el, gémeket látni, kárókatonákat elegáns szárnyalással végigsiklani a víz felett, vagy a költőszigetre ereszkedni. Kicsit összeszemetelték ezt a kunyhót az előző látogatók, nagy kártékony állat a turista, az biztos. De a környék nagyon szép! Néha lőnek egyet-egyet a túloldali erdőben, sok a magánterület jobbra és balra, vigyázni kell az eltévedéssel!