Két tüneményes vidra és a madárlakók

Kaposváron a Tourinform Irodában hívták a figyelmünket a Vidraparkra, amikor látták, hogy érdeklődünk a természeti látnivalók iránt. Mi azelőtt nem tudtunk erről a parkról. Majd a szállásadónk figyelmeztetett, nehogy csalódás érjen bennünket, hogy ez valójában egy vidramentő hely, tehát az a jó, ha minél kevesebb vidra lakik éppen a parkban, mert akkor nem kerültek ide éppen mentendő állatok, illetve sikerült őket visszaengedni a természetes élőhelyükre. A parkban tehát jellemzően azokkal a mentett vidrákkal lehet találkozni, akiket nem lehet repatriálni, és a park állandó lakói maradnak.
Ezt tudva indultunk el a Mike község melletti Petesmalmi Vidraparkba, hogy a meghirdetett egyik etetési időpontra odaérjünk, és így lássuk a bentlakókat. A 6616-os közútról egy kb. 2 kilométeres földút vezet a parkhoz. Nem mondom, hogy kényelmes, de a mostani nagy szárazságban személyautóval is sikerült végigbukdácsolnunk, nekünk is, másoknak is, a felporzott agyagon. Ám ha eső áztatja ezt az utat, akkor inkább ne próbálkozzon a reményteli látogató.
Megérkeztünk, a két tüneményes vidra vígan pancsolt a kis vizecskében, majd lelkesen befalták a hal-ebédet, miközben egy kedves hölgy aranyos, ugyanakkor informatív bemutató szöveget mondott róluk. Nem volt sok hal, nem volt sok szöveg, így nem forrt fel az agyunk a rekkenő hőségben. Láttuk, hogy a park részét képező közeli vizes élőhelyeken egy egész csapat szürke gém, néhány kis kócsag és gólya keresi ebédjét, és ha a melegben lett volna erőnk, kedvünk végigjárni a tanösvényt, biztosan láttunk volna még tollasokat. De inkább nem kísértettük a hőgutát.
Szerintünk tehát a bekötőút milyenségét és a madármegfigyelés lehetőségét összeillesztve érdemes a parkba látogatni. A vidrák a ráadás!