Jó hely, szerettük

A szerény elnevezésű Autós csárda gyönyörű, zöld környezetben, fából ácsolt kerítés mögött várja vendégeit a település szélén, az út mentén. Besorolása harmadosztályú, de mind a beltér, mind a konyha, mind a kiszolgálás terén többet nyújt, mint amit e kategóriához asszociálunk.
A nyolcvanas-kilencvenes évek hagyományos dizájn-variánsainak talán legvonzóbbikát jeleníti meg a hely, amit a Falk Miksa utcai Tokaji borozó képvisel vagy ahová sorolhattuk a Tüköry vendéglőt még a felújítás előtt: faburkolat körbe-körbe, masszív faasztalok, a dekoráció nagy része fafaragvány, a plafont is lambéria borítja. Nyáron kellemes, fedett teraszt működtetnek. Mint neve is sejteti, a parkolás nem gond itt, teltház esetén is van elég hely a gépjárműveknek a csárda előtt.
Hagyományos magyar konyhát visznek, nem kevés, ma már ritkának számító fogással, melyek közül válogattuk rendelésünket.
Tucatnyi bort kínálnak, melyek zöme a minőségi kategóriába tartozik, olyan élvonalbeli pincészetektől, mint a Günzer, Nyakas, Frittman vagy Lelovits, de azért van folyó boruk is illetve néhány egyszerűbb tétel a nagyüzemi borászatoktól.
A sörök nagyipariak, de aki a hűtőből választ és nem az itallapról, felfedezheti a kicsik között legnagyobbnak, a nagyok között a legkisebbnek számító, magyar tulajdonban levő Pécsi sörfőzde 1848 nevű sörét is.
A kiszolgálás udvarias, mint kiderült, felszolgálónk egyben tulajdonos és üzletvezető egyszemélyben, alkalmunk volt elbeszélgetni vele borokról és ételekről, a stabil és megbízható minőség iránt elkötelezett szakembert ismertünk meg benne.
A rántott velőt bátran fűszerezték, mind a só, mind a bors tekintetében, de így is sikert aratott, szép darabja volt a műfajnak, a panír sem volt túl vastag, mint sok helyen, ezt így ahogy volt, bármikor örömmel elfogadnánk ismét. A mellé rendelt old school tartár kifogástalan minden tekintetben.
A halászlé túl sós volt, másfeles arányú hígítást kibírt volna, leve is lehetett volna selymesebb és pirosabb. Remek viszont a friss ízhatású pontypatkó. Érdekes, hogy bár a lé tiszai stílusú, a két pontypatkót külön tányéron mellette kapjuk, bajai stílusban, amit nem bánunk, hisz így megehetjük a hal által egyébként kiszorított levet is. A mellé adott kenyér egyszerűbb minőségű, de friss és élvezhető.
A pacalpörkölt ízre, állagra egyaránt meggyőző, ennek is bátor a sózása, de nem eltúlzott, szaftja jó kollagénes, élvezet tunkolni, színe lehetne pirosabb, de ez már inkább csak látványkérdés.
A kovászos uborka lemaradt, erre mi is csak a vacsora végén jöttünk rá, de azért megkóstoltuk. Házi készítésű variáns volt, állaga lehetett volna roppanósabb, s ha a levében visszafognák a sót, a végeredmény savanyúbb lenne és kevésbé sós. De így is jobb volt, mint a tömeggyártott savanyú uborkák. Kaptunk mellé kóstolóba egy fél adag birkapörköltet és rántott májat, mindkettővel messzemenően meg voltunk elégedve. A máj adta azt, amit adhat, friss alapanyag, ízesítése kifogástalan, állaga remek, s ez szóról szóra elmondható a pörköltről is.
Szerettük az Autós csárdát, mely épp azt képviseli, amit elvárunk egy hagyományos magyar vendéglőtől: autentikus fogások, házias ízek, kellemes környezet, kedves kiszolgálás, baráti árfekvés.