Emberek és templomok

A laskodi templom is a híres sorba tartozik: a Felső-Tiszavidék Árpád-kori templomainak sorába illik. Rendkívül szép freskómaradványok őrzik a középkort. Ezt a templomot is az 1200-as években említik először. Persze, hogy a céljaim között szerepelt, ott tanácstalankodtam az előkertben, és sokáig vártam, míg élő ember akadt, aztán csak összejött, éppen két idősebb férfi kiabálgatott egymással az úton, nem voltak haragosok, csak így távbeszélgettek. én meg becsatlakoztam a vonalba, odaordítottam, hogy instállom, urambátyámék nem tudják-é, kihez fordulhatnék szükségemben templomügyben? Erre az egyik valami olyant mondott, hogy dehisz pont jaútúl kérdezi! És a másikra mutatott. Lecsaptam rá. A tanácstalan öregúr bizonytalankodott, a feleségénél van a kulcs, asszony nagyon nem érzi jól magát, ő meg a gyógyszertárba megyen éppen. Na, ezen ne múljék, itt az autóm, nosza, irány a gyógyszertár! De aztán kitalálta, hogy előbb a feleségéért menjünk el mégis. Úgy is lett! Szegény asszony nagyon nehezen szedte össze magát, bottal alig tudott kijönni a kocsiig, mondtam, ne fáradjon, adja oda a kulcsot nekem vagy a férjének, inkább megoldjuk, de csak jött. Már furdalt a lelkiismeret. Na, de elvittük a bácsit a gyógyszertárig, a nénit a templomajtóig, aztán már meg is nyílott ez a mesebeli kis templom. Kazettás plafon, mint sok református templomban szokás, ősi freskómaradványok, mint sok katolikus templomban van így, szóval csupa szépség és öröm az élet! A nénivel sokat beszélgettünk, majd a bácsival is, aki közben orvoshoz is ment, a néni meg azt mondta, hogy meglátja ám, hogy ki a jóember és ragaszkodott hozzá, hogy ha hazaviszem, várjam is meg, mert hoz ki nekem ajándékba egy szép kiadványt a templomról. Még a házba is beinvitált. Hát így találkozik ember az emberrel a végtelenben, ahogy a párhuzamosok is teszik.