Útmente

Már odafelé kinéztem, hogy na, ha jövök hazafelé, majd itt megállunk egy kávéra. Egy óta múlva tényleg így történt. Nincs hol megállni, ez a nagyforgalmú országút, hát, félautóval, vagy többel el kell foglalni a járdát. A gyalogosokkal mi lesz? Nem is tudom... de nem baj, nem maradunk sokáig. Vendég alig, vasárnap késő délután, az úton meg a forgalom megy, mint az árvíz Budapest felé. A sütis pult értelemszerűen nem teljes, az időpontnak megfelelő a hiány, a sütemények nem drágák. Ebből itt két Ekler fánk lett, talán az volt a legvonzóbb, meg nagyon régen nem is ettem. Kint a teraszon ettük meg, abszolút élvezhető volt, nem a legfrissebb, de milyen legyen vasárnap este? Összességében elégedetten távoztunk... azután útközben rájöttem, hogy hopp, nem is ittam kávét... pedig azért álltunk meg.