A vendéglátást még tanulni kell!

Csak egy késői reggelire tértünk be ide, kora reggeli indulás miatt a Balatonhoz. A nem túl bőséges választékból még a tojásrántotta (2 tojásból), és meleg szendvics volt a leginkább elfogadható. A mennyiség és az íz – semmi különös. A tojásrántottát olcsó olajjal készítették – nem is sajnálták belőle… Amúgy a környezet kifogástalanul tiszta, kellemes, még minden új. A hangulat – ha lehet ennek nevezni, annál kevésbé. A kertben ültünk le, velünk szemben a fogadó-rész egyik szobájának résnyire nyitott ajtaja (nem lehetett belátni). A konyhából előjött „valaki”, kést élezve, és állt egy darabig mögöttünk. Majd megfontoltan és egy hang nélkül elballagott mellettünk, a kést csattogtatva a fenőkéshez, becsukta az ajtót, és ugyanolyan komótosan visszaballagott, szó nélkül. Valószínűleg a személyzethez (uram bocsá’ tulajdonoshoz?) tartozhatott, mert vendég, ugye, nem élez konyhakést… Hát ennyi…