Remek borbisztró Mádon

Mind a beltér, mind a kerthelység hangulatos, vendégmarasztaló, öröm itt lenni. Ügyesen használják a borosüvegeket dekorációs elemként. A belső részben a borvidék, valamint a történelmi Magyarország festett térképe díszíti a falat, külön értékeltük, hogy Nyugat-Magyarországnak az osztrákok által elorozott része nem Burgenlandként, hanem Őrvidékként, a szerbekhez került bánáti és bácskai területek, Horvátországgal együtt Délvidékként szerepelnek rajta. A magyar közhasználatból a szerb történelmi kategória, a Vajdaság már aligha irtható ki, de méltányolhatjuk, ha valaki mellőzi ezt.
Az ételválasztékot fekete táblán rögzítik, a választék egyszerre dicséretesen visszafogott és színes. Ottjártunk idején, október második felében kínáltak három előételt, három levest, öt főételt és két desszertet, a kortárs magyar konyha szellemében, némi mediterrán felhanggal.
Az italválaszték gerincét értelemszerűen a saját borok teszik ki, nem kevesebb, mint 25 tétel, melyeknek felét pohárra is kimérik. Még a vörösborok szerelmesei számára is van meglepetésük, ugyanis készítenek bort Syrah-ból és Pinot Noirból.
Az ember arra számít, hogy ha megfordítja a lefóliázott itallapot, akkor ott már nem talál borokat, nos, ehhez képest ott is izgalmak várják a borrajongót, ugyanis a másik oldalt is elsősorban borok töltik meg, Gábor kedvencei, barátilag címszó alatt. Méltán nevezik magukat borbisztrónak.
A töményitalokat két pálinka képviseli a Pelle pincészettől. Ritka eset, hogy méltányolni tudjam, ha valahol nem tartanak semmiféle sört, sem nagyiparit, sem kisüzemit, ez egy tokaji borbisztróban kétségkívül legitim álláspont.
Kardos vegyes ízelítőt rendeltünk indításnak, mely mindhárom előételből kóstolót nyújt. A tatárbifsztek korrekt, élvezetes, a liba és emu májpástétomban az emu dominál, hízott máj-jellege nincs az egyébként jó ízű elemnek, a füstölt harcsasonka megnyerő, ízre, állagra egyaránt, nem adagolták túl sem a sót, sem a füstöt. Citrusos salátával tálalják mindezeket. A dekorációban helyet kap egy szintetikus ízű, alighanem késztermékből származó piros gyümölcsmártás is, ami visszatér a desszert keretében is, ezt jobb lenne teljességgel mellőzni.
A zöldséges, főtt hússal tálalt tyúkleves házias, szép, áttetsző. Nem okoz csalódást a sütőtökkrémleves sem. A csupacsoki nevű édesség a kísérőelemek dacára inkább egy retro felfogásban készült torta, mint tányérdesszert, nem vitatom, hogy jó alapanyagokból készült, de az elnevezés alapján nem erre vártunk. Nyilván megvan ennek a stílusnak is maga közönsége, de egy új hullámos bisztróban disszonáns. Szerencsére akadt társaságunkban, aki szereti a hagyományos tortákat, így ez is elfogyott. A konyha 5 pontja felfele kerekített 4,5 pont.
A kiszolgálás kedves, szívélyes, értékeltük, hogy maga a tulajdonos is foglalkozott velünk, amiben minden bizonnyal közrejátszott, hogy a birtokalapítás óta rendszeresen találkoztunk borkóstolókon.
Szerettük a Kardos bisztrót, jó lenne, ha akadnának még a borvidéken vállalkozó szellemű borászok, akik követik Gábor példáját, mert bár szép lassan gazdagodik első számú borvidékünk gasztronómiai kínálata, de még sok hasonló egységre lenne szükség.