MÁDON NEPOMUKI IS MÁS

Úgy általában nincsenek rám különösebben nagy hatással a szentek szobrai, de valamiért Nepomukit kifejezetten szeretem. Még akkor is, ha gyakorta kicsit bumfordi a megformálása, hajdani vidéki mesterek alkották a szobrát. Na, de nem ám Mádon!
Sétálgattunk a békés őszi napsütésben, ismerkedtünk a tokaji borvidék bájos, inkább vidéki polgári, mint falusi hangulatot árasztó településével, amikor váratlanul egy kis dombon, a plébániaház előtti csöppnyi téren Nepomuki Szent János méreteiben is, kialakításában is meglepően hatásos emlékhelyét találtuk. Másutt csak egy szobor, talapzaton, itt viszont egy többalakos emlékmű áll tiszteletére 1778 óta, többször felújítva:
Kis kerített kertecske ad helyet a lépcsős emelvényen álló talapzatos kő emléknek. Az ismert módon ábrázolt szent lábánál mindkét oldalt egy-egy angyal térdel ilyet sem láttunk még egyikük a mutatóujját az ajkára szorítja, a másik kezében lakatot tart. Minden bizonnyal arra való utalás ez, hogy Nepomuki Szent Jánost a gyónási titok mártírjaként tartja számon a vallástörténet. És van még egy kovácsoltvas lámpás is a talapzatra szerelve, ami szintén nem szokványos.
A kompozíció előtt ugyancsak szokatlan módon egy kerek kőasztal áll, talán szabadtéri misézésre oltárként?
De hogy Mádon, amely éppenséggel nem a vizek települése, miért kapott ilyen megkülönböztetett figyelemmel kialakított szép emlékhelyet a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok és halászok védőszentje, arra nem találtam információt. De jó hogy ott áll azon a kis terecskén.
Mi sajnáltuk volna, ha nem találjuk meg, ha nem látjuk. Mégsem minősítem kihagyhatatlannak, hiszen nem mindenkinek lehet az.