Hol volt, hol nem volt

Van az a romantikus történet, hogy itt, ahol ez a fából faragott szobor emléket áll, volt egy ház, és abban egy mészárszék. A délceg szlovák (mások szerint szerb) Petrovics István itt lengette bárdját és itt csontozta a húst, abban a boltban, ami az itt álló emlékhely melletti ház előtt volt itt (szóval,, azért gondolják hogy szerb, mert -icsre végződött a neve, és azért gondolják szlováknak, mert evangélikus volt, miközben húst darált) Én meg azért gondolom inkább szlováknak, mert simán megismerkedett darabolás közben a szlovák Hrúz Máriával, aki nem nagyon beszélt még akkor magyarul, tehát talán megörült egy nemzetebélinek. Hrúz Mária amúgy evangélikus cseléd volt az evangélikus papnál, ami szintén közös kapocs. Szép ez a fafaragás, eléggé idillikus párt mutat, szép arcéllel, eltökélt, nyílt tekintettel, viszont, ha Orlai Petrich Soma festménye igaz Petőfi szüleiről, háát, egy kicsit másképp néztek ki. De nem baj, nem kritika, jó ez így! A szobrot pergola veszi körül, és az egyik pardra rá van rögzítve Petőfi A vén zászlótartó című versének részlete, ami ugyebár édesapjára utal. Jó ilyen felszentelt helyeken járni ilyenkor, egy csörgedező patak partján, meg hát csak utána nézel a dolgoknak közben és művelődsz, igaz? Ez egy irodalmi emlékhely.