Grand Hotel Glorius étterme Makó

Átmegy a túloldalra és ott több étterem is van. Arra. Megköszöntem, szót fogadtam, átmentem. A Kalász étterem nem volt valami bizalomgerjesztő, de lám, itt van mellette a Grand Hotel Glorius! Na, akkor oda! Ajtót próbálom, bentről kaján képpel mutogat valaki, hogy itt nem, menjek arrébb, ott lehet bemenni. Hát bementem a sarkon. Balra a szálloda, jobbra az étterem. Mondjuk, vonzónak tűnő belső tér. Lehet itt enni? Miután nem ül senki az asztaloknál? Hát, lehet, üljek csak le. Így kezdődött. Kaptam étlapot, olvasgattam, közben egy hétvégi horgásznak öltözött helyi tiszttartó igazgatta a pincéreket, hogy tologassák az asztalokat, hogy terítsenek, hová milyen szalvétát tegyenek. Májgombóc levest választottam, majd Sous Vide tarját tükörtojással, steak burgonyával. Azután csak vártam. A terem rendezgetése, asztaltologatás vontatott ütemben folyt tovább, egy rendkívül töketlen pincérfiú-féle vagy kétszer is kicserélgette a szalvétákat másszínűre. Telt meg múlt az idő, én kissé türelmetlenedtem, azután felálltam elkezdtem le és fel sétálni, bambulni a teremben. Oda is jött egy nő, hogy tessék, mit segíthet? Mondtam, hogy úgy tudtam, hogy rendeltem itt ebédet, de ennek már elég sok ideje. . . működik egyáltalán a konyha? Nyitva vannak? Ja, igen, ne aggódjak, készül, készül, nemsokára lesz leves. És lám, tényleg kihozta, egy meghökkentően semmilyen levest, benne a nagykereskedelemben kapható, félkész májgombóc-hengerkékkel. Hát biztos lassan olvadt ki. Kértem hozzá erőspaprikát és viszonylag gyorsan kaptam is. A második fogás is elkészült, de sok boldogságot nem leltem benne. A tarján a tükörtojás sületlen volt, folyt mindenfelé a sárgája, a hús meg semmilyen ízű. A félreérthetetlenül szintén bolti nagyker hagymakarikák ugyanolyanok voltak, mint bármely munkásszálláson, a steakburgonya szintén nagyüzemi kiszerelés. Elég rosszkedvűen ettem, hagytam is a tányéron, mikor a kedvem odáig csökkent. Kértem egy házi limonádét, na, az egészen jó volt, tényleg! Mindennek ára pediglen: 1440 forint a leves, 3510 a tarja és tartozékai, 1080 a limonádé. . . szervízdíj 5%. Nem volt drága a hely viszonylatában, de nem repestem tőle.

A férjem egy főételt kért tejfölös uborka salátával, én egy hagymalevest. A felszolgáló unottan, flegmán (nekem mindegy, hogy itt esztek vagy sem stílusban) kihozta az ételeket, a saláta lemaradt, mikor ezt jeleztük, "hozom rögtön" választ kaptuk. Férjem még mondta is, ezt bizony elfelejtette. Aztán megjelent, lerakott egy kistányéron feldarabolt savanyú uborkát, amely mellé két pötty tejfölt raktak. Az ételeket elfogyasztottuk, finomak voltak, aztán bár nem rendeltünk, fizetéskor jött a fekete leves. Bankkártyával szerettünk volna fizetni, a pincér közölte flegmán, megalázóan, hogy a fizetés sikertelen. A többi asztalnál ülők persze mind értesültek a sikertelenségről. Mondtuk, hogy ez lehetetlen, mivel egész nap ezt használtuk, próbálja meg még1x. Közölte, hogy sikertelen, a terminálja kiírja "SCK" (lehet, hogy rosszul idézem). Kérdeztük, az mit jelent, közölte, fogalma sincs. És állt, várt, mi majd elsüllyedtünk, fentről lefelé nézve csak bámult, semmi elnézést, megnézem, hogy jó-e a terminálunk. Szerencsére kettőnknél volt annyi készpénz, hogy ki tudjuk fizetni, ezt meg is tettük. A pincér annyit sem kérdezett, hogy finom volt-e az étel, azt sem mondta, hogy reméljük máskor is vendégül láthatjuk Önöket, csak elvonult. Annyira mérges lettem, hogy átmentem a tér túloldalán levő bankfiókhoz, ahol kipróbáltam a kártyát az automatánál és kivettem csak ezért készpénzt. Aztán visszasétáltam az étterembe, a pultban dolgozó hölgynek elmeséltem vacsoraélményünket és bemutattam a banki bizonylatot, amely a bankkártyánk megfelelő működését igazolta. A hölgy nem győzött elnézést kérni, Ő nagyon kedves volt, még fájdalomdíjul kávéval és egyebekkel is megkínált, de addigra már mindentől elment a kedvem. Ennyire még nem aláztak meg! Nem a fizetés sikertelensége, hanem a fel"szolgáló" ( a lealázó jobban kifejezné) viselkedése flegmasága, amely nem a szíveslátás-vendéglátást tükrözte, hanem "na, mit akartok, nekemtökmindegy életérzést. Ez már csak azért is furcsa, mert 1 év bezártság után azt hittem, örülnek a vendéglátásban dolgozók, hogy újra dolgozhatnak. Hát itt nem!

Az ételválaszték fantasztikus, a munkatársak rendkívül udvariasak, figyelmesek; kíváncsiak a véleményünkre, visszajelzéseinkre. Családunk nevében minden helyi lakosnak, odalátogató turistának szívből ajánlom ezt a méltán népszerű éttermet!

Ajánlom mindenkinek aki Makón jár és biztos vagyok benne hogy a szállodai rész is hasonló színvonalú.