Vendéglátás?

A járványhelyzet feloldása után másfél hónappal férjemmel első makói tartózkodásunk során egy vacsora elfogyasztásához vettük igénybe a étterem "teraszát", mivel az értékelésekben csak jókat írtak róla.
Az első ami feltűnt, hogy a kihelyezett fotelek között volt olyan, amely madárürülékkel szennyezett volt, de gondoltuk, a fák alatt ez előfordulhat, bár nem friss volt. A férjem egy főételt kért tejfölös uborka salátával, én egy hagymalevest. A felszolgáló unottan, flegmán (nekem mindegy, hogy itt esztek vagy sem stílusban) kihozta az ételeket, a saláta lemaradt, mikor ezt jeleztük, "hozom rögtön" választ kaptuk. Férjem még mondta is, ezt bizony elfelejtette. Aztán megjelent, lerakott egy kistányéron feldarabolt savanyú uborkát, amely mellé két pötty tejfölt raktak. Az ételeket elfogyasztottuk, finomak voltak, aztán bár nem rendeltünk, fizetéskor jött a fekete leves. Bankkártyával szerettünk volna fizetni, a pincér közölte flegmán, megalázóan, hogy a fizetés sikertelen. A többi asztalnál ülők persze mind értesültek a sikertelenségről. Mondtuk, hogy ez lehetetlen, mivel egész nap ezt használtuk, próbálja meg még1x. Közölte, hogy sikertelen, a terminálja kiírja "SCK" (lehet, hogy rosszul idézem). Kérdeztük, az mit jelent, közölte, fogalma sincs. És állt, várt, mi majd elsüllyedtünk, fentről lefelé nézve csak bámult, semmi elnézést, megnézem, hogy jó-e a terminálunk. Szerencsére kettőnknél volt annyi készpénz, hogy ki tudjuk fizetni, ezt meg is tettük. A pincér annyit sem kérdezett, hogy finom volt-e az étel, azt sem mondta, hogy reméljük máskor is vendégül láthatjuk Önöket, csak elvonult. Annyira mérges lettem, hogy átmentem a tér túloldalán levő bankfiókhoz, ahol kipróbáltam a kártyát az automatánál és kivettem csak ezért készpénzt.
Aztán visszasétáltam az étterembe, a pultban dolgozó hölgynek elmeséltem vacsoraélményünket és bemutattam a banki bizonylatot, amely a bankkártyánk megfelelő működését igazolta. A hölgy nem győzött elnézést kérni, Ő nagyon kedves volt, még fájdalomdíjul kávéval és egyebekkel is megkínált, de addigra már mindentől elment a kedvem. Ennyire még nem aláztak meg! Nem a fizetés sikertelensége, hanem a fel"szolgáló" ( a lealázó jobban kifejezné) viselkedése flegmasága, amely nem a szíveslátás-vendéglátást tükrözte, hanem "na, mit akartok, nekemtökmindegy életérzést. Ez már csak azért is furcsa, mert 1 év bezártság után azt hittem, örülnek a vendéglátásban dolgozók, hogy újra dolgozhatnak. Hát itt nem!