Nem egy sikerebéd

A történet úgy kezdődött, hogy Makón koptattam a cipőmet, amikor a központ környékén rámjött, hogy ideje lenne ebédelni is. Hopp, itt egy jóféle hely, ez a Rocco, jól is néz ki, menjünk be! Volt foglalása? Nem volt - szégyenkeztem. Akkor sajnálom, nem tudunk mit tenni. De hol egyek, segítsen! - fogtam könyörgőre. Átmegy a túloldalra és ott több étterem is van. Arra. Megköszöntem, szót fogadtam, átmentem. A Kalász étterem nem volt valami bizalomgerjesztő, de lám, itt van mellette a Grand Hotel Glorius! Na, akkor oda! Ajtót próbálom, bentről kaján képpel mutogat valaki, hogy itt nem, menjek arrébb, ott lehet bemenni. Hát bementem a sarkon. Balra a szálloda, jobbra az étterem. Mondjuk, vonzónak tűnő belső tér. Lehet itt enni? Miután nem ül senki az asztaloknál? Hát, lehet, üljek csak le. Így kezdődött. Kaptam étlapot, olvasgattam, közben egy hétvégi horgásznak öltözött helyi tiszttartó igazgatta a pincéreket, hogy tologassák az asztalokat, hogy terítsenek, hová milyen szalvétát tegyenek. Májgombóc levest választottam, majd Sous Vide tarját tükörtojással, steak burgonyával. Azután csak vártam. A terem rendezgetése, asztaltologatás vontatott ütemben folyt tovább, egy rendkívül töketlen pincérfiú-féle vagy kétszer is kicserélgette a szalvétákat másszínűre. Telt meg múlt az idő, én kissé türelmetlenedtem, azután felálltam elkezdtem le és fel sétálni, bambulni a teremben. Oda is jött egy nő, hogy tessék, mit segíthet? Mondtam, hogy úgy tudtam, hogy rendeltem itt ebédet, de ennek már elég sok ideje... működik egyáltalán a konyha? Nyitva vannak? Ja, igen, ne aggódjak, készül, készül, nemsokára lesz leves. És lám, tényleg kihozta, egy meghökkentően semmilyen levest, benne a nagykereskedelemben kapható, félkész májgombóc-hengerkékkel. Hát biztos lassan olvadt ki. Kértem hozzá erőspaprikát és viszonylag gyorsan kaptam is. A második fogás is elkészült, de sok boldogságot nem leltem benne. A tarján a tükörtojás sületlen volt, folyt mindenfelé a sárgája, a hús meg semmilyen ízű. A félreérthetetlenül szintén bolti nagyker hagymakarikák ugyanolyanok voltak, mint bármely munkásszálláson, a steakburgonya szintén nagyüzemi kiszerelés. Elég rosszkedvűen ettem, hagytam is a tányéron, mikor a kedvem odáig csökkent. Kértem egy házi limonádét, na, az egészen jó volt, tényleg! Mindennek ára pediglen: 1440 forint a leves, 3510 a tarja és tartozékai, 1080 a limonádé... szervízdíj 5%. Nem volt drága a hely viszonylatában, de nem repestem tőle.